Dzsingisz Kán szülőföldjén

Elvarazsolt engem Mongolia. Elbuvolt ez a vad, szepsegekkel es osi titkokkal teli, hatalmas, nomad orszag. Orom toltott el, ha leulhettem a Kerulen vagy az Onon folyo partjara Dzsingisz kan szulofoldjen, Hentij tartomanyban, vagy egy sziklara az Altaj hegyeiben. Csodaltam a napfelkeltet a valoban veg nelkuli pusztan vagy az Altaj hegyeiben. Felfedeztem a lathataron az ott meg valoban letezo delibabot. Ha elnyultam egy ret kozepen, gondolataim elkalandoztak idoben es terben egyarant. Ha nem most lennek itt - gondoltam - , hanem ezer evvel korabban, fejemet veretes nyergen nyugtatva, vagy ezer evvel kesobb, valamilyen csodalatos bolygokozi szerkentyu mellett, akkor is ugyanaz lenne ez a taj, es ugyanaz lennek magam is. Az ember lenye, tudata nem valtozik, csak a korulmenyei. Az osember vagy a nomad harcos erzes- es gondolatvilaga sokkal kozelebb allhatott a mienkhez, mint hinnenk. Rosszul ismeri a vilagot az olyan 'civilizalt ember', aki 'primitiv emberrol' beszel. - Benko Mihaly