Ellenfenyben

Thomas Pynchon 2006-os regenye seregnyi szereplot felvonultatva a 20. szazad fordulojanak evtizedeiben jatszodik. A posztmodern irodalom kultikus szerzoje a mufaj kereteit feszegetve kalauzol minket orszagrol orszagra, szarazfoldrol a tengerre, az urbol a Fold kozepebe, mikozben egesz panoramajat adja a filozofiai eszmeknek, politikai torekveseknek, vallasi meggyozodeseknek es tudomanyos elmeleteknek, amelyek meghatarozzak vilagunkat.A kulonbozo szereplok kuzdelmeirol, kalandjairol, szenvedelyeirol es rejtelyes kuldeteseirol meselve Pynchon eroteljes kritikat fogalmaz meg a kapitalizmussal szemben, valamint olyan orokke aktualis temakat jar korul nagy alapossaggal, sotet humorral es zabolazhatatlan fantaziaval, mint az identitas, szexualitas, tarsadalmi egyenlotlenseg vagy a technologiai fejlodes.Az Ellenfenyben mult es jelen, fikcio es valosag, helyszinek es ideak, mufajok es tortenetek szorakoztato es vegtelenul gazdag labirintusa, amelyben garantaltan elveszunk – de Pynchon nagyregenyeben eltevedni is megeri.„Manapsag semmit nem kell szigoruan venni, amirol azt mondjak, „valosagos”.„Tortenetunk az 1893-as chicagoi vilagkiallitastol az elso vilaghaborut koveto evekig tarto idoszakban jatszodik, eljut a munkassztrajkoktol forrongo Coloradotol a szazadfordulo New Yorkjaig, Londonon, Gottingenen, Velencen es Becsen at a Balkanig es Kozep-Azsiaig, tovabbi helyszine Sziberia a titokzatos tunguszkai esemeny idejen es Mexiko a forradalom kozepette, valamint a haboru utani Parizs es a nemafilmkorszak Hollywoodja, illetve nehany olyan terulet is, amelyet hiaba keresnenk a terkepen.Mindossze par ev van hatra a vilagmeretu katasztrofaig, a fektelen uzleti kapzsisag, a szinlelt vallasossag, a buta gyarlosag es az aljas hatalmasokidoszakaban jarunk. A jelenre utalni nem all szandekunkban, ne is kovetkeztessenek ra.Tekintelyes szereplogardank anarchistakbol, leghajosokbol, szerencsejatekosokbol, iparmagnasokbol, drograjongokbol, artatlanokbol es dekadensekbol, matematikusokbol, orult tudosokbol, samanokbol, mediumokbol es illuzionistakbol, kemekbol, nyomozokbol, kalandorokbol es bergy ilkosokbol all. De feltunik Nikola Tesla, Lugosi Bela es Groucho Marx is.Amikor a bizonyossag korszakanak vegevel kiszamithatatlan jovo veszi kezdetet, ezek az emberek tobbnyire csak folytatni probaljak az eletuket. Egyeseknek sikerul felvenni a tempot, masok csupan menekulnek a sorsuk elol.Szerzonk mindekozben teszi a dolgat, ahogyan szokta. Szereploi olykor varatlanul felfuggesztik, amit csinalnak, es ostoba dalra fakadnak. Furcsa szexualis tevekenysegeket folytatnak. Obskurus nyelveket beszelnek, olykor helytelenul. A valosagnakellentmondo esemenyek tortennek. Ha nem is a vilag tarul elenk, akkor az, amive a vilag egy-ket apro modositassal valna. Egyesek szerint tobbek kozt ez a fikcio lenyege.Dontson errol az olvaso, de csak ovatosan. Sok szerencset.”Thomas PynchonThomas Pynchon (1937) amerikai iro, a posztmodern irodalom meghatarozo alakja. Humoros, sajatos nyelvezetu, olykor igen terjedelmes regenyeivel arra osztonzi olvasoit, hogy ujragondoljak az irodalomrol, sot a vilagrol alkotott kepuket. Elo legenda, neve minduntalan felbukkan a Nobel-varomanyosok listajan, ennek ellenere makacsul elzarkozik a nyilvanossag elol. Tobb evtizedet felolelo munkassaga olyan szerzokre hatott, mint David Foster Wallace, David Mitchell, Dave Eggers, William Gibson vagy epp Salman Rushdie.